A feladat: erre a képre írni egy történetet. Eljöttem a Bazilikához, mert kellett ez a fene nagy gesztus magam felé. Ahol először megcsókolt a téren. Mondjuk akkor pont nem esett, hanem egy májusi éjszaka volt, a céges buli után. Most csak délután van, munkaidő után. Mert hogy volt képe az asztalomra csempészni a levelet az ebédszünetemben. Ez se először történt, egy ideig imádtam, hogy kézzel ír nekem leveleket. Spoiler: Mindig gyanús a pasi, akinek túl szép a kézírása. Még meg is címezte a szarházi: Elbocsátó szép üzenet. Olyan jól hangzik. Kár, hogy arról eddig nem szólt, hogy a felesége, akitől annyira elhidegült, babát vár. Nézem a kunkori betűket, ahogy folynak le a csíkos lapon. A papír kicsit nedves az esőtől. Most jönne az a rész, hogy összetépkedem apró fecnikre a papírt és szétszórom a pocsolyákba. Olyan jól megterveztem a fejemben. Olyan csodálatosan drámai pillanat lett volna. Azzal nem számoltam, hogy a jobb kezemmel nem tudom elengedni az esernyőt, mer...