Elbocsátó üzenet

 A feladat: erre a képre írni egy történetet. 

Eljöttem a Bazilikához, mert kellett ez a fene nagy gesztus magam felé. Ahol először megcsókolt a téren. Mondjuk akkor pont nem esett, hanem egy májusi éjszaka volt, a céges buli után. Most csak délután van, munkaidő után.

Mert hogy volt képe az asztalomra csempészni a levelet az ebédszünetemben. Ez se először történt, egy ideig imádtam, hogy kézzel ír nekem leveleket. Spoiler: Mindig gyanús a pasi, akinek túl szép a kézírása.

Még meg is címezte a szarházi: Elbocsátó szép üzenet. Olyan jól hangzik. Kár, hogy arról eddig nem szólt, hogy a felesége, akitől annyira elhidegült, babát vár.

Nézem a kunkori betűket, ahogy folynak le a csíkos lapon. A papír kicsit nedves az esőtől.

Most jönne az a rész, hogy összetépkedem apró fecnikre a papírt és szétszórom a pocsolyákba. Olyan jól megterveztem a fejemben. Olyan csodálatosan drámai pillanat lett volna. Azzal nem számoltam, hogy a jobb kezemmel nem tudom elengedni az esernyőt, mert a szél pillanatok alatt kitépné a kezemből. Próbáltam az állam alá szorítani, de esélytelen.

Még egy percnyi szerencsétlenkedés után dühösen galacsinná gyűröm a papírt. Még szerencse, hogy ezen az undorító novemberi napon senki sincs errefelé, így nincsenek tanúim.

A papírgömböcöt egy erőteljes mozdulattal a földhöz vágom, de lévén, hogy papír, semmi drámai nincs abban, ahogy a tócsában landol.

- Kedveském, megkérhetem, hogy ne szemeteljen?

Ez meg honnak jött? Felnézek. Egy öreg néni hunyorog rám a saját esernyője alól és fensőbbségesen a galacsinomra mutat. Egy pillanatig mindketten az egyre jobban elázó papírt nézzük. Valamit mormolok és két ujjal összecsippentve felveszem. Körülnézek, de persze a hatalmas téren nincs szemetes. Biztos belezavarna a selfiekbe a látványuk.

Á, ott egy Starbucks. Beoldalgok és elegánsan a szemetesbe ejtem a szemetemet. Oké. Kezet kellene mosni. Hol a vécé? Le kell menni a lépcsőn. Lemegyek. Kód kell a bejutáshoz. Felmegyek. Veszek egy lattét, de otthagyom az egyik asztalon. Végre van kódom.

Kezet mosok és meglátom magam a tükörben. Fogok egy csomó kéztörlőt és besurranok az egyik vécébe. Hallom, hogy pityeg az ajtónyitó kód, úgyhogy gyorsan ráfordítom a kulcsot. Közben próbálom úgy ahogy letörölni az arcomról a sírástól szétkenődött sminkemet.

- Te láttad azt a panda csajt?

- Jaj, ne legyél már ilyen gonosz. Biztos most rúgták ki a munkahelyéről.

- Vagy most hívta anyukája, hogy kórházba került.

- Vagy elütötték a macskáját.

- Vagy elhagyta a pasija. Bár azzal valószínűleg jobban is járt, mint bármelyik másik opcióval.