Göncölszekér a faliújságon

 

„És éjszaka mutasson nektek utat a Göncölszekér.”

Századjára vettem elő a gyűrött képeslapot, ami a félbehajtásánál elkezdett elrojtosodni, aztán rögtön vissza is gyömöszöltem a pénztárcámba.

A képeslapot még az érettségi előtti napon találtam. Valaki a kerítés a sövény közé tűzte. Valami Jehovás vagy térítős cucc lehetett, de semmi más nem volt rajta csak a szöveg az egyik oldalon és a csillagos ég, megjegyzem a Göncölszekér nélkül a másik oldalon.

Még szívesen morzsolgattam volna a szélét, de inkább beléptem az Űrkutatási Hivatal előterébe.

Amikor az egyetemi faliújságon megláttam a hirdetésüket, amit mit tesz isten egy gyerekrajznak is eladható firkált csillagképpel és egy épp felrobbanni készülő szupernóvával illusztráltak, azonnal tárcsáztam a számot.

Maga a recepció nem volt valami meggyőző, ahhoz képest, hogy egy milliárdokkal kitömött vadiúj hivatalról volt szó, de azért hősiesen végigküzdöttem az interjút. Csak párszor dadogtam. És ha figyelembe vesszük, hogy az egyik fickó végig oroszul beszélt hozzám és még úgy is nézett ki, mint aki a Vörös veréb vagy valamelyik hidegháborús film díszletéből lépett épp ki, egész jól ment.

Amikor két hónap múlva csöngött a telefonom, már nyolc sikertelen állásinterjú állt mögöttem. Hiába morzsolgattam veszettül azt a régi képeslapot, valahogy nem volt annyira nagy a tolakodás az űripari mérnökökért mint reméltem.

Tegnap a tesóm szokásához híven kiguberálta a pénztárcámból az aprómat és azzal a lendülettel ki is dobta az immár papírmorzsalékos állagú képeslapomat. Úgy kellett kibányásznom a szelektív kuka derékig belehajolva.

Csak fél füllel hallgattam, ahogy egy monoton hang oroszul arról tájékoztat, hogy amint megoldható, mehetek Szentpétervárra. Várnak, hogy részese legyek a Vénusz-szonda tervező csapatának.

 

 

Göncölszekér és faliújság (két random hívószóra írtam)

Kép forrása: https://www.space.com/29413-big-dipper-moon-venus-may-skywatching.html