Ava Kimball

  Panka lányom természetesen nem tudott nyugton maradni és megülni a fenekén Farkaslakán, ahol tizenkilenc évig kibírta. Nem. Neki el kellett rohannia egyenesen Budapestre, amint megneszelte, hogy keresem. És a mindig akadékoskodó nagynéninek pont a Várban kellett laknia, a turistahordák vonulási útvonalainak kellős közepén. Hiába van mindjárt éjfél, nyüzsögnek és karatyolnak hetven nyelven, émelyítően édes szagú Starbucks jegeskávéikban csörömpöl a jégkocka, de felőlem akár mágikus főzetet is lötyögtethetnének, egyiktől se leszek szomjas. Mondjuk a nagynéni foglalkozása szempontjából ideális hátteret biztosít a fehérre suvickolt Mátyás-templom meg az esküvői fotósok mániája, a Halászbástya alatti lépcsősor. Mikor jósoltatnál magadnak, ha nem egy álromantikus andalgás után, amikor véletlenül belebotlasz egy elhagyatottnak, de vonzóan titokzatosnak tűnő, műves berakásokkal díszített ajtóba? A Tiktok szerint Gizellának és jóstehetségének hatalmas rajongótábora van. Azt persze már s...

Mi lenne, ha én eszelnék ki fondorlatos büntetéseket Döbröginek? Mi lenne, ha egy hatalmas sereg élén, hófehér paripán felvonulnék a török sereg ellen Eger alatt? Döglesztően meleg nyári délután van. A nagyi öregszagú szobájába parancsoltak és még jól be is takartak. Hiába vagyok már iskolás, nyári délutánokon még mindig aludni kell. Csendespihenő. Az összes unokatestvérem utálja, tiltakozik hevesen, aztán van, aki beájul, van, aki kilopakodik pisilés ürügyén. Én? Felveszem a hétmérföldes csizmám és a Fehérló fiával a szélnél, sőt a gondolatnál is sebesebben szálunk, Nemo kapitány tengeralattjáróján járom be a világot és Hamupipőkével bálozok. Csak nekem egy kicsit még szebb, csillogóbb a ruhám és kényelmesebb az üvegcipőm. Mi lenne vennénk egy villát Toszkánában és felújítanánk? Jókat főznénk és az lenne a legnagyobb gondunk, hogy túl keserű az olívaolaj. Odakint jégpáncéllal von be mindent a novemberi eső. Bent csak a szaggatott lélegzetvétel hallatszik és hogy néha lapozok egy...

 TW: homofóbia, halál A csapos még sohasem látta a kis emberkét, aki aznap esete bejött a sarki talponállóba. A többiek mind a szokásos alkoholisták voltak, hosszú évek óta itt rongálták a májukat olyan alkohollal, amit egy sarokkal odébb negyedáron is megvehettek volna. Így legalább neki is volt munkája és hát ki ő, hogy elitéljen bárkit is? Pistát, aki már megint az asztalra borulva hortyogott a sarokban? Egy Unikum és egy sör már ki is ütötte, de mindig csak szigorúan meló után ivott. Néha motyogott valamit a szar MÁV-ról, ahol a váltókat állította, de alapvetően csendes részeg volt. Nem úgy, mint az a kettő behemót, akik mindig a tévé előtt táboroztak le és hangoskodva rázták az öklüket, ha nem a sportcsatornára volt állítva a műsor. Állítólag sportfogadásból éltek, de a csapos úgy látta elég szarul csinálták. A kis emberke nem igazán illett a panelprolik közé a régimódi ballonkabátjával és lovaglócsizmájával. Nagy szuszogva felkászálódott a rozoga bárszékek egyikére és c...

  „És éjszaka mutasson nektek utat a Göncölszekér.” Századjára vettem elő a gyűrött képeslapot, ami a félbehajtásánál elkezdett elrojtosodni, aztán rögtön vissza is gyömöszöltem a pénztárcámba. A képeslapot még az érettségi előtti napon találtam. Valaki a kerítés a sövény közé tűzte. Valami Jehovás vagy térítős cucc lehetett, de semmi más nem volt rajta csak a szöveg az egyik oldalon és a csillagos ég, megjegyzem a Göncölszekér nélkül a másik oldalon. Még szívesen morzsolgattam volna a szélét, de inkább beléptem az Űrkutatási Hivatal előterébe. Amikor az egyetemi faliújságon megláttam a hirdetésüket, amit mit tesz isten egy gyerekrajznak is eladható firkált csillagképpel és egy épp felrobbanni készülő szupernóvával illusztráltak, azonnal tárcsáztam a számot. Maga a recepció nem volt valami meggyőző, ahhoz képest, hogy egy milliárdokkal kitömött vadiúj hivatalról volt szó, de azért hősiesen végigküzdöttem az interjút. Csak párszor dadogtam. És ha figyelembe vesszük, hogy a...